Két meccs után 2–0-ás hátrányban van a DVTK-val szemben csapatunk, a SERCO UNI Győr az NB I nagydöntőjében. A párharc harmadik felvonását kedden 18 órától rendezik a miskolci DVTK Arénában. Mivel az aranyéremhez három győzelem kell, így csak akkor marad esélyünk, ha győzünk a diósgyőriek katlanában.

 

Az első két mérkőzés alapján ehhez bravúrt kell végrehajtunk, mert bár az első felvonáson meg tudtuk szorongatni a DVTK-t – idegenben 75–62-re kaptunk ki –, hazai környezetben igazából nem volt esélyünk, a miskolciak átgázoltak rajtunk, 97–62-re nyertek. Ezen az összecsapáson mindössze egy negyeden keresztül tudtuk a lépést tartani a riválissal, igaz, addigra már 20 pontos előnyt kiépítettek Lelikék.

 

Az első találkozón nem lépett pályára Kristine Anigwe, mert a térdét fájlalta, a második mérkőzésen viszont ott volt a keretben, de így sem tudtuk igazán a palánk alatt felvenni a versenyt a DVTK játékosaival, hiszen míg mi összesen 22 lepattanót szedtünk össze, az ellenfél 42-t. Dobószázalékban is jócskán alulmaradtunk (36–52).

 

Vagyis nagyjából adott, mely területeken kell jócskán feljavulni, mi nem is reménytelen, mert az első meccsen lepattanózásban sokkal kisebb lett a különbség (37–28 a DVTK javára), emellett 37 százalékkal dobtunk mi, 46-tal az ellenfél, vagyis itt sem lett akkora a differencia.

 

Az összesített egymás elleni örökmérlegben a diósgyőriek javítottak, immár 52 bajnoki mérkőzés van a két csapat háta mögött, ebből 28-at nyert a Diósgyőr, 24-et mi. A Magyar Kupával összesítésben 33–26 a rivális javára.

 

Vezetőedzőnk, Cziczás László így várja a harmadik találkozót: –  Nehéz meccs lesz, és nyilván mindenki ünnepelni készül Miskolcon. Mi megpróbáljuk elrontani az ünnepet, semmiképpen sem szeretnénk az áldozati bárány bőrébe bújni. Ettől függetlenül mindenki, aki követi a csapatunkat, és tudja min mentünk keresztül a szezon során, az láthatja, hősies küzdelem, amit a lányok csinálnak. Amellett, hogy megérdemelten győzött a Miskolc az első két összecsapáson, azt gondolom, a mi lányaink is megérdemlik a kalaplengetést.

Fotó: Dr. Németh-Csigai Krisztina