Március 16-án és 17-én Győrben rendezik a Killik László női kosárlabda Magyar Kupa négyes döntőjét. Győr negyedik alkalommal ad otthont az eseménynek, eddig kétszer az egyetemi csarnok, egyszer pedig az Audi-aréna volt a helyszín, most ismét az egyetemi csarnokban dobják majd fel a labdát.

 

Ami az eddigi szerepléseinket illeti, két ezüst- és három bronzérem a mérlegünk, vagyis már csak az arany hiányzik az éremkollekcióból, remélhetőleg csak vasárnap estig...

 

Az első szezonunk a 2005/06-os volt. Itt még kellett a nyolc közé jutásért is játszani. A BEAC-Újbuda csarnokában 77–47-re győztünk. A folytatásban az MKB-Euroleasing Sopron ellen már nem volt esély, Győrben 88–60-ra, Sopronban 90–51-re győzött a Natalia Hejková irányította zöld-sárga együttes.

 

A 2006/07-es szezonban a nyolcaddöntőben Nyíregyházáig kellett elutaznia a csapatnak. A találkozót magabiztosan abszolválták a győriek (112–59). A legjobb négybe jutásért a MiZo-Pécs következett. Ahogyan egy éve a Sopron, úgy most a baranyai alakulat is kettős győzelemmel búcsúztatta csapatunkat (69–101, 53–76).

 

A visszavágó után vezetőedzőnk, Gálos László így nyilatkozott: – Úgy érzem, hogy az első mérkőzésen a pécsiek A csapata ellen jobban játszottunk, mint a mai B együttes elleni találkozón.

 

A 2007/08-as szezonban egyetlen rövid fellépés jutott a gárdának az MK-ban. A vendég Szeged lépett tovább, miután 66–56-ra győzött Győrben.

 

A 2008/09-es kiírásban a Vasas-Csata elleni hazai 72–53-as sikerrel kezdtünk. A 19 pontos siker a negyeddöntő első meccse után elég volt a visszavágóra is. Bár a második meccset 82–68-ra elveszítettük, bejutottunk a négyes döntőbe.

Tapodi Péter így nyilatkozott a siker után: – Az így kivívott továbbjutásnak sokkal jobban örülök, mintha harminc ponttal nyertünk volna, mert a csapat tartását ismét bizonyítva, nagyon mélyről jött vissza, és érte el célját. Annak pedig külön örülök, hogy Szolnok és Diósgyőr után Győrben is sporttörténelmi siker részese lehetek.

 

A soproni négyes fináléban, az elődöntőben, március 28-án a Sopronnal szemben nem volt ellenszer (51–68). Egy nappal később, a bronzcsatában az egységesebb Szeged bizonyult jobbnak (75–89).

 

A 2009/10-es szezon során a nyolcaddöntőben, az OSC kiverése egy meccsen, idegenben, 2010. február 1-jén alig volt több, mint kötelező feladat (111–60). A negyeddöntőben, már két találkozón azonban a Pécs 2010 túl nagy falatnak tűnt. Igaz, a visszavágón, Győrben sikerült legyőzni a baranyaiakat (65–51). De előtte Pécsen 90–54-re kaptunk ki.

 

A visszavágó után Tapodi Péter így nyilatkozott: – Megmaradt az önbecsülésünk. Magyarország legjobb csapatát ennyi ponttal megverni, nagy dicsőség, büszkék lehetünk rá.

 

Az akkor még a pécsieket irányító Fűzy Ákos így látta a visszavágót: – Túlságosan megnyugtatott bennünket az első meccsen szerzett előny. Egyetlen örömünk, hogy ott vagyunk a négy között.

 

A 2010/11-es sorozat hozta meg az áttörést. A Szolnokkal szembeni, idegenbeli negyeddöntőt magabiztos, 92–55-es sikerrel hoztuk le. Az elődöntőben, március 19-én, Körmenden a Péccsel szemben maradtunk alul (57–78). Maradt a bronzcsata a Zalaegerszeggel szemben. Nagy csatában, hosszabbítás után 89–87-re győztünk, ezzel megszereztük történelmünk első érmét.

 

Tapodi Péter értékelése a meccs után: – A lesajnált bronzmeccs nagy küzdelmet hozott. Mindkét csapat megérdemli a dicséretet. A ZTE a jó játékáért, mi pedig azért, mert mély gödörből tudtunk kimászni.

 

Egy nappal később így fogalmazott a szakember: – Összességében nem játszottunk rosszul, de az Euroligában szereplő csapatok játékosainak atletikus képességeit taktikai elemekkel nem tudjuk ellensúlyozni. Ebben kell velük leginkább felvenni a versenyt, ha még merészebb céljaink vannak. A bronzmérkőzés izgalmasra sikeredett, a ZTE gyakorlatilag teher nélkül kosarazott, mi viszont egy kicsit begörcsöltünk, mégiscsak sporttörténelmi pillanat előtt álltak a lányok. Komoly hullámvölgyben volt a csapat a bronzmeccsen, de kiküzdötte a győzelmet, még értékesebbé téve ezzel az első érmet, melyet a magyarországi sorozatok egyikében szerzett meg a csapat. Öt év alatt ide eljutni, azt gondolom, mindenképpen büszkeségre ad okot. Ráadásul a klub komoly gondot fordít az utánpótlásra, és míg máshol bázisok szűnnek meg, itt napi rendszerességgel négyszáz gyerek kosarazik, s a fiatalok is értek már el sikert országos döntőbe jutással.

A 2011/12-es szezonban a Vadmacskák SE Nagykanizsa idegenbeli legyűrése papírforma volt (117–34) nem volt meglepetés. A negyeddöntőben a Szekszárd otthonában 76–55-tel léptünk tovább. A győri négyes döntő első napján, március 16-án, a Pécs 2010-et 18 ponttal vertük (75–57). A fináléban azonban nem sikerült meglepni a soproniakat (56–68).

 

Történelmünk első döntőjét követően Fűzy Ákos vezetőedző így értékelt: – A szomorúság és a büszkeség keserédes elegye gyülemlett fel a szívemben. Szomorú vagyok, mert nem sikerült az álom, az elődöntő túl sok emóciót és energiát emésztett fel. Büszke azért vagyok, mert Győrben egy kissé idegen sportágban is ünnepet varázsoltunk a városba. Emellett a döntő hozott számunkra egy győztes karaktert Simon személyében, aki megmutatta, merre is szeretnénk haladni.

Simon Zsófia elmondta: – Mentálisan elfáradtunk a döntőre, kicsit jobban kellett volna hinni a győzelemben. Remélhetőleg a bajnoki döntőben ismét találkozunk, és akkor sikerül elcsípni a Sopront.

 

Nagy-Bujdosó Nóra szerint: – A harmadik negyedben a zóna ellenszerét nem találtuk, utána pedig már futottunk az eredmény után.

 

(Mint később kiderült, bejött Simon Zsófia jóslata: találkozott egymással a bajnoki döntőben a két csapat, és sikerült is elcsípni a Sopront. Ez azonban egy másik történet...)

 

A 2012/13-as kiírásban előbb Szekszárdon nyertünk (66–56), majd az elődöntőt Sopronban rendezték meg, március 23-án. A PEAC-Pécs legyűrése nem számított lehetetlen kihívásnak (64–56), így ismét bejutottunk a döntőbe, ahol a soproniak hamar megmutatták az erejüket, és végül 77–50-re győztek. Újabb ezüstéremmel zárt tehát csapatunk.

 

A 2013/14-es szezon volt az emlékezetes baleset éve, emiatt a Magyar Kupában az együttes nem indult el.