Döntőbe jutottunk!
Török Ágnes a szekszárdi meccsen szenvedett vállsérülést, ezért a találkozót ki kellett hagynia.
SERCO UNI Győr–Szekszárd 89–70 (12–20, 25–13, 25–16, 27–21)
Győr, NB I-es női elődöntő, 3. mérkőzés, 600 néző. V.: Cziffra, Ádám, Söjtöry.
SERCO UNI Győr: RUFF-NAGY D. 10/6, DUBEI 7, CARLETON 14/6, GOREE 13/3, ANIGWE 17. Cs.: Dombai 2, BACH 14/6, GYÖNGYÖSI 10/3, Hegedűs, Küllős 2, Molnár L. Edző: Cziczás László.
TARR KSC Szekszárd: Horváth B. 6, BOROS 14/3, Mányoky 8/6, WESTBELD 12/6, Monroe 4. Cs.: MIKLÓS 11/6, Stanacev 5, KRNJIC 8, Theodoreán, Holcz, Szűcs 2. Edző: Djokic Zeljko.
Az egyik fél két győzelméig tartó párharc végeredménye: 2–1 a SERCO UNI Győr javára.
A statisztika ide kattintva érhető el.
A vendégek szerezték az eső kosarat, erre Anigwe válaszolt. A folytatás is hasonlóan alakult, szekszárdi kosárra jött a válasz, de 4–6-nál két büntetőt dobhattak a vendégek. El is léptek négy ponttal. Egészpályás letámadással védekezett a Szekszárd, nem nagyon ízlett ez nekünk. A dobások sem ültek, így mikor 10–4-re vezetett a Szekszárd, Cziczás László időt kért. Hosszabb kosárcsendet Bach tört meg két büntetővel. Továbbra sem dobtunk jól, a vendégek viszont termelték a pontokat (7. perc: 6–15). Goree két kosara nagyon kellett (10–16). A negyed nyolcpontos vendégvezetéssel zárult (12–20). A dobószázalék visszatükröződött az eredményen, mi 22, az ellenfél 44 százalékkal dobott.
Boros kosár plusz büntetőjével folytatódott a mérkőzés. Majdnem két percet kellett várni az első kosarainkra, azokat Anigwe szerezte büntetőkből (14–23). Goree triplából volt eredményes, Gyöngyösi pedig duplából, meg is feleződött a különbség (20–25). Boros és Mányoky triplája után viszont megint időt kellett kérnie Cziczás Lászlónak (20–31). Goree középtávolija beszédült, Bach pedig hárompontost emelt be. Carleton egyik büntetője volt jó, így is közelebb jöttünk (26–31). Bach és Goree folytatta a pontgyártást, egy pontra felzárkóztunk, időt kért Djokic Zeljko (30–31). Bach nem állt le, újabb kosarával először vezettünk (32–31). A nagyszünetben négy ponttal vezettünk (37–33). A dobószázalék is megfordult, 38–37 volt a javunkra.
A második félidőt 6–0-val kezdtük – benne egy Ruff-Nagy-triplával, 25 másodperc után időt is kért. Ez a 25–2-es rohanásunkat állította meg. Állandósult a 10–12 pontos előnyünk, ami Carleton trojkája után már 15 pontos volt (52–37). Újra időt kért Djokic Zeljko, ami után dobott is öt pontot gyorsana Szekszárd. Szerencsére Goree megtörte kicsit a lendületüket. Egy újabb hármassal tíz ponton belülre kerültek a vendégek (54–45), de csak Dubei első kosaráig. A szakasz hajrájában Bach triplája után 62–49-re vezettünk, nem is változott az eredmény a negyed végéig.
A zárófelvonásban 66–51-re elléptünk, egy triplával megint kapaszkodott a tolnai alakulat, de Anigwe kosár plusz büntetővel visszaállította a kellő távolságot. Jól menedzseltük az előnyt, a Szekszárd igazán nem tudott ráijeszteni a csapatra, melyben mindig elő tudott lépni valaki. Az utolsó öt percnek 78–56-os vezetéssel vágtunk neki. Gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, melyet ugyan nem kezdtük jól, de összességében a három mérkőzés összképét tekintve magabiztosan jutottunk be a tavalyi után idén is a döntőbe, ahol a DVTK lesz az ellenfelünk.
Cziczás László: – Fantasztikus estét produkáltak a játékosaim, ez a küzdés férficsapattól is elképesztő lenne. Igazi nagybetűs csapat voltunk, meg is lett az eredménye, le a kalappal mindenki előtt. Ki kell emelnem Ruff-Nagy Dorcit, aki félig-meddig betegen vállalta a játékot, apait-anyait beleadott, de állta a sarat. Mindkét csapat beletette szívét-lelkét ebbe a párharcba, de megérdemelten jutottunk be a döntőbe, ami az egész évben bennünket sújtó problémák után fantasztikus teljesítmény.
Ruff-Nagy Dóra: – Gratulálok a szekszárdiaknak, elképesztő kemény ellenfelek voltak ezen a három meccsen. A mostani meccs elején látszott, hogy kicsit fáradtak vagyunk, nem kezdtünk jól, de sokat számított, hogy hittünk egymásban, és kis előnyt a nagyszünetre ki tudtunk alakítani. A második félidőre úgy jöttünk ki, hogy ez a húsz perc élet vagy halál, szerencsére előbbi, ott vagyunk a döntőben.
Djokic Zeljko: – Gratulálunk a győrieknek, ezt az emberfeletti terhelést, hogy hat nap alatt három meccset játszottunk, ők bírták jobban, több volt bennük a frissesség. Az elején agresszívan játszottunk, diktáltuk a tempót, majd faultproblémák miatt cserélnem kellett, ekkor elveszítettük az élességet, megtört bennünk valami. Cyesha Goree és Bach Bogi is extrát nyújtott, nálunk viszont a kulcsjátékosok nem teljesítettek jól, és ezt nem tudtuk csapatszinten pótolni. Az mindenképpen pozitív, hogy három meccs játszhattunk a döntőért, ebből sokat profitálhatunk a későbbiekben.
Mányoky Réka: – Jól kezdtük a meccset, úgy, ahogyan elterveztük, de aztán a hibáinkkal ritmusba tudtuk hozni a győrieket, akik a harmadik negyedre is jobban jöttek ki, jól dobtak, lepattanózásban is felülmúltak bennünket. Ezt a mostani hátra kell hagyni, most már a bronzérem megszerzésére kell koncentrálni.
Fotó: Nagy Gábor