Raksányi Krisztina nyári bokaműtétjéből felépült, és a kezdőcsapatban kapott helyet a válogatott szünet utáni első meccsünkön. A maroknyi győri tábor buzdítása mellett a hazaiak egy triplával kezdtek, de aztán szép lassan átvettük az irányítást, 13–6-ra elléptünk, de a szezon meglepetéscsapata nem tört meg, előbb kiegyenlített, majd a vezetést is átvette (17–15). A hajrában viszont négy pontot szereztünk, így előnnyel zártuk az első felvonást.

A második tíz percben nem kezdtünk jól, a TFSE 30–22-re is vezetett már, de szerencsére most mi tudtunk újítani. Fokozatosan dolgoztuk le hátrányunkat, Papp kosárával 34–34-nél utolértük a hazai csapatot, sőt, Dombai büntetőjének köszönhetően a nagyszünetben végül minimális vezetéssel mehettünk az öltözőbe.

A második félidő első fele is hasonló játékot hozott, mint az előző két negyed. Jobbára mi vezettünk kevéssel, de a fővárosiak végig ott lihegtek a nyakunkban. Mikor ki tudtak egyenlíteni, fontos kosarakat szereztünk, így rendre lépéselőnyben voltunk a TFSE-vel szemben.

Az utolsó tíz percben is folytatódott a versenyfutás. Csapatunk technikait kapott, melyből a TFSE ismét visszavette a vezetést (56–52), időt is kért Milos Pavlovic. Sajnos a folyatásban beesett egy hazai tripla, majd egy közeli kosár után – miközben mi elhibáztuk a dobásokat – 61–52-re vezetett a TFSE. A második negyedben hasonló állásból vissza tudtunk jönni. Vajon ezúttal sikerülhet-e? Ez volt az utolsó öt perc kérdése. Dombai, majd DeVaughn sikeres közelije nyújtott ehhez reményt (61–56). Papp hárompontosa után már csak két pont volt a hátrányunk (64–62). Két hazai büntető után mínusz négynél, másfél perccel a vége előtt ismét időt kértünk. A hátralévő időben nem volt esélyünk a fordításra, így végül kiélezett mérkőzésen szenvedtünk fájó vereséget.

Milos Pavlovic: – Elsősorban támadásban voltak gondjaink, huszonkilenc százalékos dobóteljesítménnyel egy meccset sem lehet megnyerni, huszonöt triplából csak három ment be, és sok üres helyzetet is elrontottunk. Tény, hogy keveset tudtunk edzeni együtt a válogatottak távolléte miatt, de attól még sokkal jobb döntéseket kell hoznunk. A menetrend sűrű, nincs idő szomorkodni, menni kell tovább.