Hazai triplával kezdődött a találkozó, s bár erre még volt válaszunk Dombai középtávolijával, a folytatásban pillanatok alatt tíz pont fölé nőtt a különbség (15–4), s ezt a hátrányt toltuk magunk előtt az egész negyed során. A második tíz percben sem fordult a kocka, nagyon rossz százalékkal dobtunk, és a lepattanózásban is jobbak voltak a hazaiak. A nagyszünet előtt már több mint húsz pont is volt a két csapat között (41–20), a pihenőre viszont feljebb tudtunk zárkózni egy kicsit (46–29).

A fordulás után felcsillant a remény, mert a lélektani tíz pont közelébe értünk (52–39), de ekkor jött egy demoralizáló tripla Wenteltől, és ismét nőni kezdett a különbség, a folytatásban szinte végig húsz pont körüli távolságra voltunk a hazaiaktól, akik aztán már nem is engedték ki a kezükből az irányítást, így újabb fájó vereséget szenvedtünk el, ráadásul egyik közvetlen riválisunktól. A nagyobbik baj, hogy – ha esetleg úgy alakul és számít – az egymás elleni összevetésben is rosszabbul állunk, mint a baranyaiak, mert mi odahaza 14 ponttal vertük a PEAC-ot.

Merim Mehmedovic: – Láthatóak voltak a védekezésbeli problémáink, ráadásul a pécsiek extrán is dobtak. Kevés időnk volt együtt dolgozni. Kemény munka vár ránk, jól jönne ehhez egy kis szünet.