A 2023/24-es szezon közeleg a teljes lezárásához, ez alkalomból pedig összefoglalóink következnek a három sorozatról, amikben klubunk idén elindult. A Magyar Kupa, az Euroliga és a Magyar Bajnokság összefoglalói közül, a Tippmix Női NB1-gyel zárjuk.

 

A szezon első pár fordulójában a tabella alsó feléhez tartozó csapatokkal találkoztunk, így mondhatni berúgtuk a magyar bajnokság ajtaját szeptember legvégén, amikor a Vasas Akadémia ellen kezdetét vette a sorozat. A fővárosiak ellen döcögős kezdés után végig uraltuk a találkozót és 49-88-as, magabiztos sikerrel vettük az első akadályt. A következő fordulóban a BEAC érkezett Győrbe és őket is hatalmas különbséggel győzték le Cziczás László tanítványai. Slocum, Miller és Gyöngyösi vezetésével 99 pontot szorgoskodtak össze lányaink, míg a BEAC 75-ig jutott. Eddig 2/2, szép teljesítménnyel. Következett a BKG, akiket 66-88-ra múltunk felül, majd a Cegléd is nagy verésbe szaladt bele az Egyetemi sportcsarnokban, 90-55 lett a vége.

 

A csapat novembere nem sikerült a legfényesebbre, hiszen az Euroligát is beleszámítva hét meccsen hatszor veszített a csapat. A hullámvölgy első nagyobb pofonja a Pécs elleni idegenbeli vereség volt. Az első negyedben, sőt még az első félidőben is jól játszottunk, vezettünk is, majd a második félidőben valami elromlott, többek között Angiwe is megsérült, ezt pedig kihasználva megevett minket a PEAC palánk alatt. Anigwe mellett azon a találkozón Ruff-Nagy Dóra is bokasérülést szenvedett. Ebben a hétmeccses szériában csak a TFSE-t tudtuk legyőzni, őket sem a legjobb játékkal, amit Cziczás mester sajtótájékoztatója is alátámaszt:

„Az egyetlen pozitívum, hogy megnyertük a meccset. Ellenfelünk bizonyította, hogy topcsapatok ellen is versenyképes. A taktikánk dugába dőlt a legelején, pedig felhívtam a figyelmet, hogy a kezdés fontos lesz. Innentől kezdve kínlódtunk. Ettől függetlenül a győzelem az győzelem, ebbe kapaszkodunk, ebből kell fejlődnünk. Új helyzetben vagyunk. A kezdő centerünk, a csere irányítók kiesett, új légiós is jött. Dolgozunk tovább, és bízom benne, hogy szebb arcunkat mutatjuk a folytatásban.”

A szebb arc mutatása a Szekszárd elleni hazai meccsen kezdődött december elején. Hatalmas küzdelem volt a pályán, az elsőtől az utolsó percig csúsztak másztak a lányok, a magyar játékosok kitettek magukért. Dubei 16 pontot tett a közösbe, az egypontos találkozón. Fontos siker volt ez, és új löketet adott a csapatnak, főleg úgy, hogy a következő fordulóban 105-91-re megvertük a Sopront is itthon.

 

A lendület kitartott szinte végig az alapszakaszban. Mindössze a Sopron és a DVTK tudott már csak legyőzni minket, de így is második helyen végeztünk az összesítésben és következhetett a rájátszás.

Az első körben a Vasas jött szembe, akiket vereség nélkül, két mérkőzésen ütöttünk ki. Itthon 94-53-ra, idegenben 48-88-ra győztünk és jöhetett a Szekszárd az elődöntőben.

 

Az első hazai mérkőzésen jól kezdett a KSC, vezetett is az első negyed után négy ponttal, sőt az egész első félidőben dominálta a játékot. Hatalmas fejlődésre volt szükségünk, ha nyerni szerettünk volna. Ez meg is jött, három triplával az első 2 percben átvettük a vezetést, és nagy rohanással 68-59-re vezettünk a zárónegyed előtt. Az előny maradt és megnyertük az első mérkőzést.

 

A szekszárdi mérkőzésen szerencsére nem engedtük el az ellenfelet annyira, mint otthon. A szünetben 40-40 volt az állás, tiszta lappal mentünk a hajrára. A záró játékrészt egy 7-0-val indította a Szekszárd, amit követett egy 0-7 a mi javunkra. A „moneytime”-ban sajnos nem koncentráltunk eléggé és Westbeld egy távoli triplával kiharcolta a harmadik találkozót.

 

A harmadik összecsapás hasonlóan alakult, mint az első. 12-20-ra vezetett a vendégcsapat az első negyed után, de nem adtuk fel és a félidőben már egy ponttal vezettünk. A harmadik negyedben átléptünk a KSC-n, 25-16-re nyerve a szakaszt és végül az utolsó negyedben már nem volt ellenszere a kék-fehéreknek. Bejutottunk a döntőbe, zsinórban második évben.

 

Sajnos a DVTK elleni döntőben nem igazán volt esélyünk, de a sérültek és kiesők ellenére is küzdöttünk. Főleg az idegenbeli meccseken játszottunk jól, otthon nagyobb verésbe szaladtunk bele, de a harmadik csörte előtti nyilatkozatok egészen sokatmondóak voltak:

"Ígérem, ha meghalunk, azt állva tesszük!” – mondta Fűzy-Antolovics Adél a találkozó előtt.

 

Sikeresnek vélhető a 2023/24-es magyar bajnoki menetelésünk. Dicsérendő, hogy a csapat körüli problémák ellenére is sikerült odaérni a döntőbe, ezzel pedig megteremtve az esélyt arra, hogy a következő szezonban is a legjobbak között szerepelhessünk Európában.

Fotó: Dr. Németh-Csigai Krisztina, Nagy Gábor Sándor