A szezon végeztével sorra vesszük a 2022/23-as idény versenysorozatait, és abban csapatunk szereplését. Idén a Magyar Kupában, az Euro Cupban és a magyar bajnokságban is eseménydús évet zártunk, sok szép mérkőzéssel és pár felejthetővel egyaránt. A bajnoki sorozatokra való visszatekintésünket a Magyar Kupa küzdelmeivel kezdjük.

 

A Magyar Kupa lebonyolítása igencsak megváltozott a 2022/23-as idényhez képest. Az eddigi nyolcasdöntőt felváltotta a négyesdöntő, ami előtt sorsolással döntötték el a negyeddöntők párosításait. A legjobb nyolc közé, az első bajnoki körben egytől nyolcig végző csapatok kerültek be, így a mezőnyt a BKG Szigetszentmiklós, a Vasas Akadémia, a BEAC, a Szekszárd, a PEAC, a DVTK, a SERCO UNI Győr és a Sopron alkotta. Az M4 Sport Kosárlabda magazinjában történt sorsolás után csapatunk a Vasas Akadémiát látta vendégül az Egyetemi sportcsarnokban a legjobb négy közé jutásért.

A Vasas ellen ebben a szezonban mindig szorosabb mérkőzést játszottunk, így most is jobban kezdett fővárosi ellenfelünk. A 0-6-os rohanásukat Ellenberg triplája tudta megtörni, majd hamarosan egyenlíteni is tudtunk, sőt hatpontos előnnyel vártuk a második negyedet. A mérkőzés további részében kijött a minőségbeli különbség és a hazai pálya előnye, ellenfelünk el is fáradt picit, így sikerült felőrölni őket a végjátékban. 96-65-ös sikerünknek köszönhetően öt év után jutottunk újra a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé, utazhattunk Sopronba a négyes döntőre.

 

A már említett sorsoláson ágrajz is született, így a Vasas legyőzése után már tudtuk, hogy a házigazda Sopron Basket lesz az ellenfelünk az elődöntőben. A mi szemszögünkből hullámzó volt a találkozó. Az első negyed feléig mindkét csapat keményen védekezett, kevés volt a pont, majd a Sopron megugrott és kilenc ponttal vezetett, amelyből hetet tudott megtartani a szünetre. A második negyedben gyorsan felzárkóztunk, majd a Sopron ismét elhúzott, és míg nálunk Dubei Debóra dobta a pontokat, addig a túloldalon Jelena Brooks mellé elkezdtek felzárkózni a társak is. A félidőben már 46-33-ra vezetett a Sopron és eldőlni látszott a mérkőzés. A második félidőben is maradt a hazai dominancia, és bár voltak jobb periódusaink, sokat hibáztunk, a Sopron pedig jól játszott és élt a lehetőségeivel. Dubei Debóra extra teljesítménye (24/12 pont) ellenére sem tudtuk legyőzni a megyei riválist, ők jutottak be a döntőbe, mi pedig várhattuk a DVTK elleni bronzcsatát. A mérkőzés legszomorúbb momentuma nem is maga a vereség volt, hanem kulcsemberünk, Beatrice Mompremier elvesztése. Amerikai légiósunk súlyos vállsérülést szenvedett az elődöntőben, amely nem csak a Miskolc elleni bronzmeccsre, hanem a teljes szezonra kiírta játékosunkat.

Két csalódott együttes csapott össze a bronzmérkőzésen, hiszen a DVTK a PEAC ellen szenvedett vereséget az elődöntőben, egy igazi egykosaras thrillerben. Ennek ellenére jól kezdett mindkét csapat, fej-fej mellett haladtak a felek, egy negyed után is csak két pont volt az előnye a piros-fehéreknek. A második negyedben több hibánkat kihasználva állandósított egy hét-nyolc pontos előnyt a DVTK, hét pont volt a nagyszünetben is közte. A második félidőben Mompremier hiányában a miskolci Green lubickolt a palánk alatt, rendesen megizzasztotta a védőinket, de még mindig csak hát pont volt a felek között a záró játékrészt megelőzően. Itt aztán csapatunk leblokkolt, nem ment be semmi, miközben a Diósgyőr rendre betalált. Négy perccel a vége előtt 21 pontos volt ellenfelünk előnye, ezzel pedig eldőlt a bronz sorsa is. A csapat legjobbjai Aaryn Ellenberg és Bach Boglárka voltak, 18 és 11 pontot szerezve.

Az idény végén, pár hónap elteltével így nyilatkozott Cziczás László szezonértékelő interjújában:

„Nézzük a tényeket, két euroligás csapattal a találkoztunk, ennél rosszabb forgatókönyv nem is létezhetett volna számunkra. Az elődöntőbe jutás fontos volt, de ott a hazai pályán szereplő Sopronnal találkoztunk. Úgy érzem, vállalható meccset játszottunk velük, de azon a találkozón elveszítettük addig legjobbunkat, Beatrice Mompremiert. Nélküle is több mint harminc percig csúszva-mászva partnerei voltunk a csalódott Diósgyőrnek. A miskolciak azonban az utolsó nyolc percben bedaráltak bennünket. Nyilván ennek akkor nem örültünk, de hosszabb idő után ismét a legjobb négyben voltunk ebben a sorozatban. Ugyanakkor már azon is kellett agyalni, hogy mi lesz a szezon hátralévő részében Mompremier nélkül.”

 

Sok év után ismét a legjobb négybe kerültünk a Magyar Kupában, fejlődés szempontjából egy nagy lépést tettünk, amit a következő évben szeretnénk felülmúlni. A feladat adott, a csapat és a stáb következő szezonban még magasabbra tör!

Fotók: Nagy Gábor, Tóth Zsombor