Az elmúlt napokban sorozatonként foglaltuk össze a SERCO UNI Győr 2024/25-ös idényét. Felelevenítettük a nagy meccseket és persze a kudarcokat is, amik a sporttal járnak. Zárásként következzen a Tippmix Női NB1 A. csoport, azaz a magyar bajnokság összefoglalója.

 

Bár a 2023/24-es keretből több játékos maradt a 2024/25-ös szezonra is – főleg a magyar mag, így Dubei Debóra, Ruff-Nagy Dóra, Dombai Réka, Cyesha Goree és Bach Boglárka –, mégis jelentősen átalakult kerettel vágtunk neki a meccsdömpingnek. Légiósfronton ekkor még úgy tűnt, marad a kanadai Bridget Carleton is, de ő végül később távozott. Új igazolás volt a török Mersintől érkező Kiss Virág, továbbá Wentzel Nóra a lengyel Enea Gorzówtól, Angyal Barbara a BEAC-tól, Darcee Garbin a DVTK-tól, valamint Weronika Telenga, aki Wentzel csapattársa volt. Az U20-as játékosok közül még szezon előtt távozott Gyöngyösi Janka (a TFSE-MTK-hoz került kölcsönbe) és Molnár Laura (amerikai egyetemen folytatta tanulmányait), helyükre Ács Luca és Mészáros Ágota érkezett.

 

Szinte új csapatot kellett építeni, és a sorsolásnak köszönhetően a bajnoki alapszakasz első meccsei kedveztek ennek a feladatnak, mert a mezőny második feléhez tartozó együttesekkel kezdtük a pontvadászatot.

Szeptember végén az ELTE-BEAC ellen könnyed, 113–55-ös sikerrel nyitottunk, ráadásul ezen a meccsen a saját nevelésű Sághi Kata személyében újoncot is avattunk.

 

Októberben öt bajnoki várt ránk, viszont az első hazai meccsünkön, a TFSE-MTK ellenin majdnem kellemetlen meglepetés ért bennünket, hiszen csak hosszabbításban tudtuk felülmúlni a fővárosiakat (89–79). Ebben az időszakban jellemző volt ránk, hogy az első félidőben szoros volt az eredmény, általában a harmadik negyedtől kezdett kinyílni az olló. A folytatásban sorrendben a Darazsak Sportakadémia (97–51), a BKG Szigetszentmiklós (85–49), a Dávid Kornél KA (91–72) és a Cegléd (102–58) legyőzése következett.

 

A bajnokság novemberben a válogatott program miatt bő két hét után folytatódott, és nem is tudtuk felvenni elsőre a hullámhosszot, ugyanis Pécsen – már Bridget Carletonnal a sorainkban – elszenvedtük az első vereségünket (75–88). A végeredmény szorosabb meccset sejtetett, a valóság azonban az, hogy már 76–47 is volt a baranyaiak javára. Innen kapaszkodtunk vissza tíz pont közelébe. A következő fordulóban a Vasas ellen hazai környezetben sikerült javítani (76–52).

 

Következett a rangadók hónapja, decemberben, karácsonyig négy kőkemény és egy kötelező bajnoki várt ránk. Kezdésként Szekszárdra utaztunk, ahol a vártnál könnyebben nyertünk 103–71-re. Három nappal később a Sopron Basket, újabb négy nap elteltével a címvédő DVTK látogatott az egyetemi csarnokba. A megyei riválist 78–67-re, a miskolciakat 72–58-ra múltuk felül. A BEAC ellenit magabiztosan húztuk be (96–58), majd az év zárótalálkozóján a TFSE otthonába látogattunk. Amit hazai pályán sikerült elkerülni, azt a fővárosban nem úsztuk meg, a 68–59-es vereség – mint később kiderült – az alapszakaszbeli helyezésünket nagyban meghatározta.

A karácsonyi szünetet követően a pontvadászat három idegenbeli találkozóval és három nagy különbségű sikerrel folytatódott. Szigetszentmiklóson 116–40-re, Székesfehérváron, a DKKA ellen 108–49-re, Cegléden 100–69-re győztünk. Ekkor már nem állt rendelkezésre Bridget Carleton, akitől fájó szívvel kellett elköszönni.

 

Februárban sem lassítottunk, a Darazsak Sportakadémiát 94–51-re vertük, majd izgalmas meccsen sikerült visszavágni a Pécsnek (90–86), a Vasasnál pedig 99–54-es sikerrel hoztuk a kötelezőt. Ebben az időszakban már Wentzel Nóra sem állt rendelkezésre, aki a válogatott edzésén szenvedett keresztszalag-szakadást.

 

Az alapszakasz márciusban három rangadóval zárult. A Szekszárd ellen nem okozott gondot a két pont begyűjtése (77–62), Sopronban és a DVTK Arénában viszont fejet kellett hajtani az ellenfél előtt. Előbbi meccset 91–75-re, utóbbit 94–58-ra veszítettük el. Különösen a miskolci siker volt fájó, hiszen emiatt végül csak a negyedik helyen zártuk a bajnokság első körét, ami azt jelentette, a negyeddöntőt leszámítva jó eséllyel a négy között végig pályahátrányban leszünk. Mint kiderült, ez így is történt.

 

Következett a negyedöntő, ahol a Szekszárd várt ránk. Az egyik fél két győzelméig tartó párharcban az első meccset Győrben 97–73-ra megnyertük, a második találkozón viszont 77–74-re alulmaradtunk a Szekszárd otthonában. A mindent eldöntő harmadik meccsen 80–62-es győzelemmel jutottunk a négy közé.

 

A playoffban tovább bővült a sérültlista: Ruff-Nagy Dóra, Angyal Barbara és a csapatkapitány Dubei Debóra is hiányzott a rotációból, így ezeket a meccseket már többnyire hat – rövidebb időre hét – emberrel küzdötte végig a csapat.

Így volt ez az elődöntőben a Sopron ellen is. Az első meccs a Novomatic-arénában 93–73-as hazai sikerrel kezdődött. Győrben is úgy festett, simán behúzza a mérkőzést a sokszoros bajnok soproni csapat, de még az első félidőben vezetőedzőnket, Cziczás Lászlót túl heves reklamálásért két technikaival kiállították a játékvezetők. Ez felpaprikázta a lányokat, akik nagyot fordítottak, és 85–78-as győzelemmel kiharcolták a harmadik meccset. Itt a már minden alkalommal az utolsó erőtartalékait mozgósító csapatunknak nem volt esélye (55–68), így a bronzéremért játszhattunk.

 

Az ellenfél a Pécs volt, idegenben az alapszakaszban játszott meccshez hasonlóan 13 ponttal kaptunk ki (73–86). Győrben pedig kilenccel (83–92), de igazából már egyik találkozón sem volt esélyünk a győzelemre. Két ezüstérem után így egy negyedik hely jutott az együttesnek.

 

Ami a statisztikát illeti: az egész szezonban 1953 pontot szereztünk, messze a legtöbbet a mezőnyben, és 1422 pontot kaptunk. Az Egyetemi sportcsarnokot csak a Pécs tudta bevenni, az egész szezonban, beleértve a rájátszást is, egyetlen vereséget szenvedtünk hazai pályán, éppen az idény utolsó találkozóján.

 

A VAL átlagok alapján a csapat legjobbja Kiss Virág volt a bajnokságban, 25,2-es átlag teljesítmény indexszel, illetve pontokban is övé az első hely meccsenként 15,5-ös átlaggal, valamint lepattanózásban is az élen jár 9,3-mal. Szerzett labdáknál Dubei Debóra és Dombai Réka 1,6-os meccsenkénti átlaggal voltak a csapat legjobbjai, viszont Réka kiemelkedett a gólpasszokban is, találkozónként 5,1-gyel.

 

A Magyar Kupán, és az előtte pár hétben elszenvedett sérülések igencsak átalakították a csapatot a szezon hajrájára, hiszen ezzel a kerettel egyértelműen a bajnoki címet céloztuk meg a bajnokság elején. Sajnos a tervünk nem valósult meg, de ahogyan azt a pontvadászat és a rájátszás közben folyamatosan említettük, a lányok igazi oroszlánként küzdöttek, nem adták fel egy pillanatra sem, még akkor sem, amikor egy hónapon keresztül hatan kellett felvenniük a küzdelmet a teljes kerettel és hosszú paddal játszó, extrán erős ellenfelek ellen. Jár nekik a kalapemelés, a negyedik hely ellenére is.

fotó: Dr. Németh-Csigai Krisztina