A következő napokban sorozatonként foglaljuk össze a SERCO UNI Győr 2024/25-ös idényét. Felelevenítjük a nagy meccseket és persze a kudarcokat is, amik a sporttal járnak. A sort a legkevesebb meccsszámot hozó Magyar Kupával kezdjük.

 

Csapatunk szinte minden évben olyan ágra került a Magyar Kupa küzdelmeiben, amely rendkívül nehézzé tette a végső siker elérését. Évekig a legjobb négy közé sem sikerült bekerülni, majd egy negyedik és tavaly egy harmadik hely után elérkezettnek láttuk az időt egy aranyérem elérésére, azonban végül csak a sormintát tudtuk folytatni, ezüstöt akasztottak a nyakunkba Pécsett.

 

A negyeddöntőben a Dávid Kornél Akadémia érkezett Győrbe, célunk pedig nem is lehetett más, mint magabiztos teljesítménnyel bejutni a pécsi négyesdöntőbe. Sok nyitott kérdést nem is hagytunk, 10 perc játék után már 12 pontos előnyünk volt, a szünetben pedig már 53-28-ra vezettünk. A triplázásunk kiemelkedő volt ezen a találkozón, összesen 15 alkalommal találtak be a lányok a vonalon túlról. A fehérvári alakulat nem adta fel, komoly fizikai játékot mutatott, amit nem is bizonyít jobban az, hogy Dubei és Garbin is kipontozódott a meccs végére. Szerencsére nem kellett izgulni a továbbjutás miatt, simán 100-51-re nyertünk, és ezzel bejutottunk a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé. Dubei 17/9-cel, Dombai 14/12-vel, Kiss pedig 20/6-tal zárta a találkozót.

Következhetett tehát az elődöntő, amelyet Pécsett, a Lauber Dezső Sportcsarnokban rendeztek, és az ellenfelünk az idei mumusunk, a TFSE volt. A találkozónak már Angyal Barbi nélkül futottunk neki, aki egy héttel előtte, Miskolcon szerzett vállsérülést és nem volt bevethető állapotban a Magyar Kupában. A TFSE ellen úgy kezdtünk, ahogyan esélyeshez méltó, nem tűrtünk ellentmondást és magabiztos előnyre tettünk szert már korán, és már az első negyed végén 13 ponttal vezettünk. Ami nagyobb baj volt, hogy Dubei Debit elvesztettük a meccsen bokasérülés miatt, és mint később kiderült, az egész szezonra kiesett csapatunk és a válogatott kapitánya. A második félidőben átállt zónára a TF, ami láthatóan megzavarta a lányainkat, és a harmadik negyed már jóval kiegyenlítettebb volt. A negyedik játékrészben teljes leolvadás következett. Vérszemet kapott a fővárosi alakulat, két pontra megközelítette csapatunkat, de végül a nagy ijedtségből jól jöttük ki, 74-67-re győztünk és készülhettünk a kupadöntőre.

Kiss Virág 25/3, Dombai 17/9, Garbin 13/9-es mutatóval zárt.

A másik ágon a DVTK a hazai PEAC-ot ütötte el döntőtől, így a miskolciak jöttek szembe a kupáért. Álomszerűen kezdtünk, ültek a tripláink, főleg Dombai és Bach voltak elemükben. Nem is csoda, hogy 10 ponttal vezettünk az első negyed után, amiből végül 9 maradt a félidőre. A második játékrészben kevés kosár esett, zárkózott a DVTK, nálunk pedig Ruff-Nagy Dóra is kiesett egy súlyosnak tűnő bokasérüléssel. Mint az később kiderült, Őt is elveszítettük a szezon hátralévő részére. Mindkét együttes fáradt volt már, a holtponton viszont a Miskolc tudott hamarabb túllépni és a záró játékrész elején át is vette a vezetést. Még egyszer két pontra vissza tudtunk jönni, ott azonban nem sikerült beütni a kegyelemdöfést és végül másodikként végeztünk a Magyar Kupában.

Dombai Réka 20/12-vel, Bach Bogi 18/6-tal, Kiss Virág 17/3-mal fejezte be a döntőt. 

 

Itt is érdemes kiemelni, hogy lányaink sok hiányzó ellenére is foggal-körömmel küzdöttek, nem is csoda, hogy sokaknál eltört a mécses a döntő után. Minden erőfeszítést megtettek, amit egy győztesnek kell, mégsem sikerült.

 

Nos, ha a sormintát követjük, akkor bizakodóan nézhetünk a 2026-os Magyar Kupa küzdelmeire…

fotó: Dr. Németh-Csigai Krisztina, Girgász Péter/MKOSZ