Két éve lemaradt az Európa-bajnokságról a magyar női kosárlabda-válogatott, most azonban sikerrel vette a selejtezőt, így ott lesz a június 15. és 25. között esedékes, izraeli és szlovéniai rendezésű kontinenstornán.

A kvalifikáció a múlt heti két mérkőzésen vált biztossá, előbb Izlandot verték a mieink 89–49-re, majd Romániát 74–58-ra. A sikernek a SERCO UNI Győrből öten is részesei lehettek: Dubei Debóra – a válogatott csapatkapitánya –, Dombai Réka és Török Ágnes játékosként, vezetőedzőnk, Cziczás László Székely Norbert szövetségi kapitány segítőjeként, Burdi Szabolcs pedig fizioterapeutaként segítette a csapatot a kijutáshoz.

 

Dubei Debóra elmondta: büszke a csapatra, és reméli, nem a kijutás jelenti a legnagyobb sikert: „Két éve nem voltunk az Eb-n, ami elég mély nyomot hagyott bennünk, óriási csalódásként éltük meg. Éppen ezért most nagyon fontos volt, hogy kijussunk a tornára. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ez sikerült, azt gondolom, megérdemelt siker ez. Az utolsó két mérkőzés azt gondolom, nem életünk legjobbja volt, akadtak hiányosságaink, de most nem ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, hogy minden jó, ha jó a vége, újra ott vagyunk a legjobb tizenhat európai csapat között. Természetesen ami nem ment, azokat ki kell javítani, de erre még van időnk. Az talán egy kicsit belejátszott ebbe, hogy azért ott volt rajtunk a nyomás. Az első meccsen a minél nagyobb különbségű siker miatt, a másodikon pedig azért, hogy ne hibázzunk, és nyerjünk. Talán ezek tettek kicsit görcsössé bennünket, így tíz-húsz pont mindegyik mérkőzésen bennünk maradt. Lehetett volna még nagyobb a különbség a végén Izland és Románia ellen is. Hogy az Eb-n mire lehetünk képesek, arról még egy kicsit korai beszélni, de én úgy vélem, jó a csapatunk, három euroligás, két Európa-kupás csapatunk van, jól is szerepelünk, sokan ott edződünk. Bízunk benne, a visszatérő Határ Bettivel és az Amerikában játszó Juhász Dorkával még erősebbek tudunk lenni. Azt mondom, nem dőlhetünk hátra, nem elégedhetünk meg pusztán a kijutással. Én merek nagyot álmodni, szeretnénk minimum a legjobb nyolcba, még inkább olimpiai selejtezőt érő helyen végezni. Képesek lehetünk rá.”

 

Török Ágnes a legutóbbi két meccs közül Izland ellen volt a pályán, a románok elleni találkozót a lelátóról nézte: „Hatalmas dolognak tartom, hogy kijutottunk az Európa-bajnokságra. Két év kemény munka van mögöttünk, ahol minden meccsen a legnagyobb koncentráltsággal kellett pályára lépnünk. Mivel a legjobb csoportmásodik helyek egyikére pályáztunk, igyekeztünk az Izland elleni mérkőzésen a lehető legnagyobb pont különbséggel nyerni, így ez a meccs is nagy téttel bírt. Óriási siker, hogy ez a fiatal válogatott ilyen nyomás alatt is tudott teljesíteni, és kíváncsian várom, mit tudunk kihozni magunkból az Eb-n."

 

Dombai Réka utánpótlás szinten sok szép eredményt ért el a világversenyeken, most élete első felnőtt világversenyére készülhet: „Nagyon boldog vagyok, hogy elértük ezt a célt, és ott lehetünk az Európa-bajnokságon. Nagyon bízom benne, hogy én is pályára léphetek majd ott, ezért is dolgoztam korábban ennyit, és ezen leszek a következő időszakban. A klubomban olyan teljesítményt szeretnék nyújtani, hogy a keret tagja lehessek majd. Az Eb-n bárki jön velünk szembe, megpróbáljuk legyőzni. Azt gondolom, fiatal, de erős csapatunk van, a legjobbakkal is fel tudjuk venni a versenyt, ezt a spanyolok ellen is bizonyítottuk, még akkor is, ha mindkét meccset elveszítettük.”

 

Cziczás László is büszke a lányokra, hogy sikerrel vették az előttük álló akadályt: „Az első meccset összességében szépen abszolváltuk. Negyven pont lett a különbség, amivel gyakorlatilag eldőlt a kijutásunk. A románok elleni meccs kötelező volt, tudtuk, hogy sokkal jobbak vagyunk. Talán emiatt csúsztak be gyermeteg hibák, kicsit elveszítette mindenki a kontrollt, elég nyögvenyelősre sikeredett az a meccs. A lényeg azonban, hogy megvan a győzelem, megcsináltuk. Megérdemelten jutottunk ki az Eb-re, de azzal én még nem foglalkoznék, hogy ott mire lehetünk képesek. Nagyban függ attól, milyen kerettel tudunk majd kiállni, az viszont tény, kompletten sokra hivatott ezt a társaság. Én hiszek bennük, öröm velük dolgozni.”

 

Fotók: MKOSZ/Girgász Péter