Szekszárd–UNI Győr MÉLY-ÚT 75–67 (22–16, 23–18, 13–12, 17–21)

Szekszárd, 1000 néző. V.: Tóth C., Farkas, Goda.

Szekszárd: STUDER 16, GEREBEN 16, Miklós 5/3, Bálint R. 2, KRNJIC 13. Cs.: GOREE 13, Friskovec 8/6, Mányoky 2, Horváth D. Edző: Djokic Zeljko. 

UNI Győr: CANADA 19/3, DOMBAI 10/3, Dubei 7/3, Oroszová 5/3, MOMPREMIER 13. Cs.: Weninger 8/3, Varga Zs. 1, Razseva 4, Ruff-Nagy D., Rozmán. Edző: Iványi Dalma.

Jobban kezdett a Szekszárd a rangadón, öt perc után hat ponttal vezettek a hazaiak (10–4), ám a folytatásban jó ritmusban kezdtünk kosárlabdázni, aminek köszönhetően ki is egyenlítettünk (12–12). Friskovec hármasa nagyon nem jött jól, mely nyugalmat adott a tolnaiaknak, a negyedet hatpontos előnnyel zárta (22–16). A második szakaszt sem kezdtük igazán jól, nem telt el másfél perc, amikor Friskovec újabb triplája után, 29–19-nél Iványi Dalma időt kért. Sok változást ez sem hozott a játék képében, a Szekszárd tartani tudta tíz pont fölötti előnyét (16. perc: 39–28). A félidő hajrájában is maradt minden az addig megszokott kerékvágásban, a nagyszünetre 45–34-es hazai vezetéssel mehettek a csapatok.

A második félidő elején mindkét csapat elég pontatlanul játszott, az első kosárra több mint két percet kellett várni. Mondjuk megérte, mert Dombai Réka emelt be egy hárompontost, közelebb hozva ezzel a mieinket (45–37). Dubei kosara után Djokic Zeljko kért időt, hiszen három és fél perc telt el Szekszárd-kosár nélkül. A visszatérés után Studer meg is törte a kosárcsendet, és nem is engedte közelebb a csapatunkat a Szekszárd, sőt, Krnjic duplájával megint tíz lett közte (51–41). Nagyon kellett Dubei trojkája. Razseva középtávolijával megfeleztük a hátrányt (51–46). Ennél közelebb nem tudtunk azonban kerülni. Iványi Dalma megint időt kért, 55–46 volt ugyanis a házigazda javára. A zárófelvonás előtt ismét tíz pont fölött volt a különbség (58–46).

Az utolsó tíz perc Canada duplájával kezdődött, amire Gereben válaszolt. Weninger hármasa újabb halvány reménysugarat jelentett, mert ismét a lélektani tíz ponton belülre kerültünk (60–51). A Szekszárd azonban megint vissza tudta verni a felzárkózási kísérleteinket. Négy és fél perccel a vége előtt 65–53-as szekszárdi vezetésnél Iványi Dalma még időt kért, hátha sikerül megfordítani az állást. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan az edzőnk várta, mert rövidesen ismét magához hívta tanítványait (69–54). Megint tudtunk közelíteni, de a Szekszárd sikerét igazából nem fenyegette veszély. Az első félidőben kialakult különbséget végig magunk előtt görgetve hiába nyertük meg a másodikat, nem tudtunk újabb meglepetést okozni. 

Iványi Dalma: – Az első félidőben puhán védekeztünk, ezen a másodikban szigorítottunk, de támadásban türelmetlenek voltunk, nem voltunk tudatosak, nem ott játszottuk meg a helyzeteket, ahol előnyünk volt, ami egy Szekszárd-szintű ellenféllel szemben ez nem fér bele. A hazaiak végig irányították a meccset, mi pedig futottunk az eredmény után. Döntő volt, hogy ezúttal elveszítettük a lepattanócsatát, de ami még jobban fáj, hogy tizenhárom támadólepattanót engedtünk az ellenfélnek. Ez nagyon sok. Az utolsó negyedre ébredtünk fel, de ez most kevés volt.