Az első percek kiegyenlített játékot hoztak, de aztán fokozatosan növelte előnyét a DVTK. Hat perc után a 19 kapott pont elég sok volt, emiatt is kért időt Merim Mehmedovic (19–11), hogy kicsit rendezze hátul a sorokat, illetve a pontosabb támadójátékra is felhívta a figyelmet. Ez félig sikerült, mert ugyan a negyed végéig hátralévő négy percben csupán hat pontot kaptunk, de csak kettőt szereztünk. A második tíz percben mi dobtuk az első kosarat, de aztán megint a hazaiak pillanatai következtek, és a húsz pont fölé nőtt különbség (38–17). A folytatásban azért sikerült kicsit közelebb kerülni a hazaiakhoz, de összességében sem támadásban, sem védekezésben nem úgy működtek a dolgaink a félidőben. ahogyan azt elterveztük (45–27).

A fordulás után nem jött a fordulat, a hazaiak a harmadik negyed első felét 12–6-ra nyerték, tovább növelve előnyüket. Sajnos továbbra sem találtuk a játék ritmusát, kimondottan jó teljesítmény sem akadt nálunk. Ennek ellenére harcoltunk, küzdöttünk, de sok hiba és időnként tanácstalanság volt felfedezhető a játékunkban. A hátrányunk harminc pont közelébe ért (64–37). A zárószakaszra ki is alakult ez a differencia (72–42). Az utolsó felvonásra már sok kérdés nem maradt, csak az, hogy mennyi tartás van bennünk. Ezen a téren nem vizsgáztunk rosszul, mert legalább az utolsó felvonást megnyertük. Összességében azonban az első perceket leszámítva nem volt esélyünk a győzelemre a találkozón.

Merim Mehmedovic: – Tudtuk, hogy a miskolci jól összerakott csapat, nálunk egyelőre még nem állt össze a játék, továbbra is hullámzóan teljesítünk. Egy kicsit több időnk lesz a folytatásban, összeállunk, és képesek leszünk megszerezni a kötelező győzelmeket.

Fotó: dvtk.eu